13.

Elaludtunk. Kinyitom a szemem, Kame még mindig alszik, kint korom sötét van, bár a szobában se különb a helyzet. Csoda, hogy az orrom hegyéig ellátok.

- Ébredj fel. – keltegetem.

- Mmm… Minek? – morog rám.

- Csak. – igazából én se tudom, miért, de azt akarom, hogy ő se aludjon tovább.

- Akkor én visszaalszok. – muszáj kamuznom, hogy fent tartsam.

- Nagyon fáj a karom.

- Akkor pihenj. Aludjunk.

- De nem. Unatkozok és nem vagyok álmos. – próbálok utalni arra, mivel is üthetnénk el az időnket azzal, hogy mézes-mázos hanggal jelentem be ezt.

- Hagyjál már békén.

- Okés, akkor inkább kimegyek és csinálok kávét. Kérsz?

- Aha. Két perc és jövök. – a konyhába szaladok, és a tervemet megvalósítva kezdek nekilátni a kávénak.

- TE jóságos!! Mi a franc van veled? – fordítja el a fejét Kame, mikor meglátja, hogy egy szál tangába állok a konyhapultnál.

- Semmit. – úgy teszek, mintha nem tudnék róla, hogy a testemet mutogatom. Felmarkolja a kanapén levő ruháimat és fejbe dob velük, és visszamegy a hálóba. Követem.

- Te nem vagy normális. Rosszabb vagy, mint én! Kanos vagy. – teljes mértékben igaza van. Az vagyok.

- Igen, az vagyok. Kame, kérlek! CSAK EGYSZER! Nem tudom, milyen érzés, de meg akarom tudni. – felnéz rám, látom, hogy megbámulja melleimet. Végre, talán megszán. Ráharap ajkaira, látom, hogy engem akar. Elindulok felé, vállaira helyezem kezeimet, ölébe csúszok. Ajkait kerülgetem, hogy egy kicsit játszadozzak vele, de ő ráveti magát.

Kicsatolom a nadrágját, a térdéig letolom, én letelepszek a földre és előkapom méretes szerszámát. Bekapom, ameddig csak belefér a számba, majd ki-be húzogatom. Felnézek Kamera, fejét hátrahajtva élvezi a munkámat. Kezemmel is rásegítek egy kicsit, hogy még élvezetesebb legyen a dolog. Számba egyre jobban merevedik a botja, majd lassacskán megérzem édeskés nedvét is. Elgondolkodom, hogy nyeljem-e le, vagy köpjem ki, végül az első mellett döntök. Addig csinálom, míg Kame ki nem fogy a fehéres spermájából.

- Shi Sung. – nyögi. – Azt hiszem nem kéne…

- Kérlek! – könyörgök.

- Ne, nem. Gyere ide. – paskol az ágyra. Felfekszem oda, ahova mutatta, ő lekapja rólam a bugyit és kezeivel szétterpeszti a lábam. De ahelyett, hogy befeküdt volna, csak a vaginámhoz hajol és belenyal. Felsóhajtok. Nyelvével lukamnál köröz, mutatóujjával belenyúl, hogy jobban fokozza vágyaimat. Mozgatja bennem, néha megáll, mikor jobban koncentrál csiklóm izgatására, néha pedig mélyebbre nyomja ujját bennem. – Nem vagy valami jól kitágulva. – leheli bele a nyílásomba. Érzem, ahogy egyre jobban kitágulok, de mikor már kellemes lenne, akkor még egy ujját belém helyezi. Feszít, de akkor is ki kell bírnom. Mikor már azzal is kényelmes, belém rakja a harmadik ujját is, ami már tényleg nem valami kellemes. Nem nyomja fel túl mélyre, de van egy sejtésem, hogy azért, mert nem akarja átszakítani a hártyámat. Szóval mégse lesz szex… most be kell érnem ennyivel is. Kiveszi ujjait, nyelvét is és lihegve felnéz rám.

- Nem fogsz lefeküdni velem, igaz? – húzza a száját, mert fején találtam a szöget.

- Sajnálom.

- Megígérted…

- De nem megy, féltelek.

- Valljad már be, hogy nem engem féltesz, hanem te félsz magától a dologtól! – kajabálom.

- NEM! Dehogy. Már rég megdöngettelek volna.

- Mire vársz akkor?

- Én nem akarlak megrontani, de nem azért, mert nem kívánlak, vagy mert nem szeretnélek, hanem mert fájna neked és nem akarok fájdalmat okozni. Ez kétszer fájdalmasabb dolog, mintha egy normális emberrel csinálnád. – nem figyelek utolsó szavaira, hisz kimondta a varázsszót, amitől szívem az egeket veri. Szeret.

- Én is szeretlek Kame. – átölelem.

- Látom sikerült kiszedned a lényeget… - elszólta magát, és most látom rajta, hogy mérges. Egy olyan szót mondott ki, amit talán még soha életébe.

- Szóval akkor maradjunk ennél? Csak petting?

- Nekem jobban feküdne a dolog.

- És ha majd egyszer többet akarok?

- Nem lesz ilyen.

- Márpedig most is ez a helyzet.

- Shi Sung, légy szíves… - könyörgő tekintete megbabonáz – most ne. Szeretlek.

Oké, ő győzött. Ez mindent megváltoztat. Mint egy varázsütésre elmúlik minden vágyam, csak szívem heves dobbanásait hallom, ahogy lüktetnek ereim és arra tudok gondolni, hogy egy ördögbe vagyok szerelmes és ő viszont szeret. Könnyek szöknek a szemembe, erősen megszorítom Kamet, porcikái ropognak.

- Na, mi az? – mosolyog.

- Olyan jó volt a szádból hallani ezt a szót. – megcsókol.

  Nyomást érzek a homlokomon. Kinyitom a szememet, Kame gyönyörű arca alig pár centire van tőlem.

- Iszonyat nagy vihar van. – kikotor egy tincset a szememből. – Ma bent gyakorlunk.

- Ma mit fogunk?

- Elméletet.

- Mikor kezdjük?

- Reggeli után?

- Okés. – felkelek és felöltözök. Tegnap este óta pucér vagyok, szóval előveszek egy új fehérneműt is. Kame minden mozdulatomat árgus szemekkel figyeli, még segít is bekapcsolni a melltartómat. Felhúzom az ingjét és abba megyek ki. Kame csak egy nadrágot húz fel és abba jön utánam. – Van itthon kávé?

- Aha.

- Csinálsz nekem?

- Igen. – elkészíti nekem. Rakok bele még cukrot és tejet. – Most kajak elrontasz egy ilyen finom löttyöt azokkal a szarokkal?

- Ez így sokkal finomabb.

- Hát jó. Na, ha csak kávézgatunk, akkor bele is kezdhetünk az elméletbe.

- Rátérhetnénk egyből a fizikaira is. – huncutkodok.

- Ajj, tudod, hogy most nem erről van szó. Ma arról fogsz tanulni, hogy hol van az érzékeny pontja az ördögöknek és emellett még gyakoroljuk a késdobálást. – bólintok, persze megint nem ott van az eszem, ahol kéne. Kame felteszi a szemüvegét, amit még sose láttam rajta, elővesz egy füzetet meg egy ceruzát. Lerajzol egy ördögöt nagyon élethűen.

- Szépen rajzolsz.

- Köszönöm. – visszafordul a rajzlaphoz. – Na most, itt a feje,és ezen a ponton kell megölni, de ezt nyílván már tudod. – bök a szörny fejének közepére. – Itt, – mutat a ceruza hegyével az ágyékára – ha megrúgod, egyértelműen összerogyik. Viszont ha itt, - helyezi a grafitot az Achilles-ínjára – megszúrod késsel a földre rogyik, de el is vághatod mindjárt. Ha a nyakát találod el, csakis akkor kezd el haldokolni, ha az ádámcsutkája alatti részt találod el.

Elkalandozok Kame ádámcsutkáján, ami megint azt eredményezi, hogy egy cseppet se figyelek rá.

- Szóval? Most ismételd utánam. – löki oda a rajzot.

- Ha fejbe találom, meghal. Ha torkon, akkor… - megakadok. – Viszont azt tudom, hogyha pöcsön rúgom, összeesik.

- Gratulálok. Már megint mi a fasz foglalt le? – sikerült felbasznom az agyát. HURRÁ! Persze mikor meglátja, hogy szemem hova téved le, dühösen feláll, feldönti az asztalt és otthagy egyedül.