15. (+18)

Három teljes napja nem láttam Kamet, és ez aggaszt. Az ágyon fekszek, amikor meghallom, hogy kattan a lakat, de nem jön be rajta senki. Én viszont úgy döntök, hogy nem megyek ki, még egy napot maradok.

Ezt a döntésemet két óra múlva meg is szegem, amikor már nem tudtam ellen állni hasam korgásának. Nutellás kenyeret kívánok tejjel, de hát csekély esélyem sincs arra, hogy legyen itthon.

- Éhes vagyok. – jelentem be a heverőn fekvő ördögnek.

- És? Hova ne szarjak? Van kaja, csinálj magadnak.

- Nutellás kenyeret akarok. – megtartom a hidegvéremet, bármennyire is ordíthatnékom van.

- Rábasztál, az pont nincs. És ne is reménykedj, hogy hozok.

- Nem fogok. – letelepedek az egyik székre és könnyes szemmel bámulom Kamet, ahogy cigizik. Kifújja a gomolygó füstöt, ami rövid idő után szétszéled és köddé válik.

Elnyomja a csikket és felkel. Kivesz egy üveget a komódból, a dugót a fogával rántja ki, majd belehúz. Visszaesik a kanapéra, úgy kortyolgatja tovább a piáját.

Én is kiveszek egy palackkal és elkezdem ízlelgetni az italt. Azt hiszem rum, de nem vagyok benne száz százalékig biztos.

Egy korty, két korty, tíz korty, az utolsó korty és elfogyott. Felnézek a pislákoló lámpára, de az egy fényes folttá olvad össze. Megpróbálok felkelni, hogy a szobámba mehessek, de ehelyett nekiesek a falnak, ami vissza is üt. Megsimogatom a dudort a homlokomon és megint megpróbálok elindulni. Az ajtófélfáig tántorgok, onnan pedig egyenesen az ágy felé veszem az irányt. Mikor már csak centikre vagyok tőle, rádőlök, de ahelyett, hogy puhára estem volna, valami kemény fogad. Kame teste az.

- Naaa… - nyögi fel. – Ki vagy? – mormogja.

- Csak én, SSshi Suung! – nyomom meg a hangsúlyokat.

- Jaa. Figyelj, én, ne haragudj.! – ordítja, mintha nem érteném máshogy. Viszont én ugyanúgy visszaordítok neki.

- Semmi baj. – lemászok az övéhez, amit kicsatolok. Kicsomagolom a helyéről férfiasságát és bekapom. Csak szívogatom, mert már túl fáradt vagyok ahhoz, hogy mozgassam is a nehéz fejem. Olyan így is, mintha ólom lenne benne. Kame a hajamat simogatja és közben nagyokat nevetgél.

- Höh, ez az cica, szívjad csak. – lejjebb nyomja a fejem, így pénisze hátrébb csúszik, annyira, hogy öklendezésre késztet. Ami ilyen állapotban végzetes hiba. Gyorsan felkelek és odaszaladok az ablakhoz, amit felszakítok és kihajolok rajta. Mindent kiadok magamból, amit csak tudok. A reggelim, az ebédem, és hát a piát. Mikor ezzel végzek, megtörlöm a számat és ördögömhöz fordulok. – Gyere vissza, ciciciciccc. – csalogat, mintha csak a macskája lennék. – Itt a szopikázás ideje. – közben nagyokat heherészik és a farkát veri. Megkívánom ondójának ízét, nyálelválasztásom is beindul. Ezzel egy időben lukamnál is érzek egy kis lüktetést. Levetem magamról a ruhákat, Kame feje fölé terpeszkedek és újból bekapom makkját. Mintha csak a nyári, forró napon egy jégkrémemet nyaldosnám, de ez a felnőtt ízesítés. Annyira várom a percet, mikor belém lövelli forró nedvét, hogy képes lennék ölni érte. Megérzem Kame puha, nyálas nyelvét a nyílásomban. Lejjebb eresztem a csípőmet, hogy ne kelljen felemelnie a fejét a párnáról. Megérzem magamban az egyik ujját, amit aztán követ egy második, majd egy harmadik és a negyedik is. Felnyögök, és akkor belelövelli spermáját a számba. Nyaldosom le péniszéről a lefolyó, fehér cuccot, mint kiscica a tejet a bajszáról. Bekapom a tetejét és várom a következő adagot is, ami meg is érkezik. Vedelem magamba az édeskés, néhol pedig sós anyagot.

Lukam még mindig lüktet ezerrel, de még mindig nem szakította át a szűzhártyámat. Kiveszi belőlem az ujjait, amik tiszta szaftosak.

Megfordulok, hogy Kame arca felém legyen, erőteljes mozdulattal megcsókolom, hogy eltereljem figyelmét arról, amit most fogok művelni. Megragadom a farkát a tövénél és lassan belecsúsztatom alsó felemet. Mikor megérzem magamban merevségét, nagyokat sóhajtok és egyre beljebb csúsztatom. Kame olyan, mintha már nem is lenne itt, elélvezett. A péniszének felhelyezése nem nehéz dolog, hisz amúgy is elég síkos vagyok, de az is még rákontrázik, hogy Kame belém élvezett.

Elérem a hártyát, megállok egy pillanatra, átgondolom a dolgokat, és akkor, határozottan belecsúsztatom magam Kame ölébe. Tövig bennem van. Felsikoltok a fájdalomtól, elviselhetetlen. Rányomom Kame ajkaira az enyémet, hogy valami is nyugtasson, addig, míg el nem múlik.

Mikor már elviselhetőbb lesz a fájás, elkezdek mozogni a csípőmmel. Egyre gyorsabb tempót diktálok, már patakokban folyik rólam az izzadság. Aztán egy pillanat alatt ívbe vágódik a hátam, hangos sóhajok közepette elélvezek. Úgy érzem most magam, mint egy angyal. Lenézek a már alvó Kamera, aki oly tökéletes, oly gyönyörű, ahogy mellkasa felemelkedik, ahogy csücsöri ajkát kis nyílásra tartja. És tudom, hogy neki is szép álmai vannak, ahogy nekem is azok lesznek. Szeretem őt, mert Ő az én ördögöm. Lemászok róla és mellé fekszek.

Fejét lágyan magam felé fordítom és megcsókolom.

- Köszönöm. Szeretlek.

- Én is. – mondja félálomba. Odabújok hozzá, és én is csatlakozok a szép álmaiba.