6.

Pontosan egy hete vagyok itt. Ma van a szülinapom, de nem várok senkitől semmit. Kame biztos nem tudja, hogy ma van, vagy ha igen, akkor nem lesz olyan kedves, hogy kapjak tőle valamit is. Tegnap összekaptunk és most be van rám sértődve. Minden este velem alszik, folyamatosan visszatérnek rossz álmaim. Ma kétlem, hogy velem aludna a veszekedés miatt, már tegnap is búval baszott fejjel feküdt le mellém. Az edzések viszont egyre jobban mennek. Megtanultam, hogy egy ördögöt csak akkor lehet megölni, ha beledöfök a fejébe egy kést. Persze mindenképpen nemesacélból kell lennie a pengéjének, vagy szart se ér. Mákomra Kamenak volt egy, amit nekem adott. Elkezdtem írni egy naplót, amibe feljegyzem az edzéseken tanultakat, hogy aztán bemagolhassam. Kame jó tanár, nem kímél meg semmitől. Egyik nap a szakadó esőben mentünk ki a hátsó udvarba harcművészetet gyakorolni. A gyakorlatok óta sokkal többet civakodunk a semmin, olyanok vagyunk, mint a házaspárok. Lehet, hogy nem így van, de mikor nem figyelek rá harc közben, többször is megbámulja seggemet, ez kifejezetten tetszik, ugyanis Kame jó csávó, minden egyébtől eltekintve. Talán be is jönne, ha nem lenne olykor köcsög.

- Hali. – jön k álmos fejjel a szobából. Nem köszönök neki, hátha rájön magától, hogy nem nekem kéne bocsánatot kérnem a tegnapi miatt. – Meddig akarsz még itt durcáskodni?

- Majd ha eszedbe jutok. – duzzogok.

- Mert? Itt vagy velem egész nap. Akkor miért kéne, hogy eszedbe jussál?

- Jöjj rá te magadtól. Úgyis tudom, hogy tudod.

- Jó, bocsi a tegnapiért. Most már elmondod, hogy mi van ma?

- NEM!

- Jó, akkor ne mond el, és legyél besértődve. Ha neked ez jobb…

- Tudod mit? Nekem sokkal jobb. – a kezemben levő kést nekidobom. Ő egy kézzel elkapja és belevágja a pultba. A fa is kettétörik erejétől. Megrémiszt Kame agressziója.

- Rajtam nem fogsz ki Shi Sung. Ha meg akarsz ölni, akkor hajrá, itt a kés. – kivesz a fiókból egy másikat, és pontosan elém dobja, beleállva az asztalba. Kihúzom, elkezdem a kezembe forgatni, majd Kamera pillantok. Ő széttárja karjait, fejét sem takarja el semmivel. Felemelem a fegyvert, de megremeg a karom és leeresztem. Képtelen lennék megtenni, most már biztosan. – Tedd már meg! – üvölti. – Ha nem teszed, soha nem leszel képes ölni.

Kipotyognak könnyeim, oda se merek nézni. Újból felemelem a kést és elhajítom. Fogalmam sincs, merre repül, hova érkezett, csak felállok és kiszaladok a kertbe. Ott aztán összerogyok és kitör belőlem a sírás. Csak jön és jön, úgy érzem, sose fogom abbahagyni. Vállamon egy meleg érintés mindent megváltozat. Lenyugszom, arcomat hozzásimítom, megfogom.

- Hé, nyugi. Nem talált el. – dobja le mellém a szúró eszközt. Szipogok párat, miközben szempárját keresem, de hajától alig látom. Hogy ne lógjon szemébe, hátradobja, így végre meglátom nyugtató tekintetét.

- Én annyira megijedtem. – átölelem a lábát. Ettől megfagy benne a vér, tátott szájjal néz le rám. Nem viszonozza az ölelést, de nekem az is elég, ha nem rúg el magától.

- Ma nem lesz gyakorlás. – rontja el a meghitt pillanatot.

- Miért? – már kezdek reménykedni, hogy eszébe jutott a szülinapom.

- Mert ennyi volt mára. Túlmentél, megmutattad, hogy ha nem is engem, de mégis képes lennél ölni. De legközelebb néz rám és úgy célozz, ja és ne szaladj el úgy, mint egy nyuszi. – elengedem és felállok, így szemmagasságba kerülök vele.

- Köszönöm. – meghajolok.

- Már majdnem elfelejtettem. – mosolyog rám. Kivesz egy dobozt a nadrágjából és átnyújtja nekem. – Boldog szülinapot. – hát mégse felejtette el.

- JÚÚJ! Nagyon köszönöm. – nekiesek a doboz kibontásának. Reménykedem, hogy valami izgalmas dolog. Mikor leveszem tetejét, nem csalódok. Egy fegyver van benne, de nem is akármilyen.

- Ez egy P9M öntöltő pisztoly. Majd segítek neked megtanítani használatát. Nem nehéz, de meg kell vele tanulni a célzást. – megforgatom a kezembe, áttanulmányozom minden egyes részét.

- Lőj nekem egyet kérlek! Csak egy bemutatónak. – kivesz a dobozból egy töltényt, bedugja a fegyverbe, majd kibiztosítja. A tetőn ülő kis madarat veszi célba és meghúzza a ravaszt. A fegyver elsül, a madár legurul a tetőről a lábam elé.

- Szép. – tapsolom meg Kamet.

- Most te jössz. – adja át. Utánzom mozdulatait, de sejtettem, hogy nem ugyanaz fog történni. Célba veszem a szomszédos telep egy galambját és elsütöm a golyót. Viszont az elmegy a galamb mellett, és belefúródik a szomszéd fejébe. Szám elé kapom a kezem, a hányinger kerülget. Kame elkap, mikor meglátja, hogy fal fehér leszek és összerogyok.

Fekszek, melegem van és nagyon nagy a fényesség.

- Na végre már. Két órája próbállak felébreszteni. Minden oké?

- Most hülyéskedsz? Épp az előbb öltem meg valakit! – indulatos leszek.

- Ügyes voltál.

- De hát nem is őt céloztam.

- Nem mindegy? Shi Sung, felfogtad végre, hogy megöltél egy ördögöt? – sose láttam még ilyen lelkesnek. Talán, ha nem lenne komor személyiség, még azt is hinném, hogy végre boldog, bár ki tudja. – Mellesleg utáltam ezt a szomszédomat. – erre már én is elnevetem magam. Fura érzés, mit ne mondjak, de meg kell szoknom, mert mostantól gyilkos vagyok.