4.

- Shi Sung, gyere ki! – két napja nem is hallottam hangját, most meg parancsol, hogy menjek ki. vajon mit akarhat?

Kimegyek hozzá. Ő épp az asztalnál ül egy üveg szeszesital és egy cigaretta társaságában.

- Mit akarsz? – kicsit se leszek vele kedves.

- Beszéljük meg. – hátradől a széken, közben szemével végigvizslatja testem.

- Jó, öntsünk tiszta vizet a pohárba. – ledobom magam egy székre és várom, hogy kezdje a mondandóját.

- Ami a ribancot illeti, nem vagy az… Ez nem fog menni. Én sose kértem bocsánatot senkitől.

- Nem baj, akkor vegyük úgy, hogy minden oké, és egyikünknek se kell átesnie rajta.

- Oké. Akkor, most hogy ezt tisztáztuk, vissza is mehetsz.

- Na azt már nem. – vágok az asztalra. – Kérlek,mond meg mi vagyok! Tudnom kell mindent az itteni helyzetről, nem akarok bajba keveredni.

Megint habozik. A kését belevágja a faasztalba és végre elkezdi. – Ez a dolog, amit megtettél, nos, nem nagy dolognak számít. A lényeg az, hogy simán kerülhettél volna a mennybe is, de… - hatásszünetet tart – valami mégse engedte. Azért lázadt fel a pokol, mert igazából angyal került közénk. – idézőjelet mutat. Nem esik le elsőre, hogy azaz angyal valójában ki is, aztán bevillan.

- Most már kezd zavarossá válni a téma.

- Ezért akartam várni vele egy kicsit még, de ha neked most kell tudnod mindenről, akkor nem húzom tovább az időt. Na, de még nm fejezetem be. A legnagyobb, úgy mond szerencséd, hogy ha kitalálod, mi volt a bűnöd, visszaengednek a mennybe. De csak is akkor, ha Én nem segítek neked abban, hogy rájöjjél tettedre. Elég egyszerű, nem?

- Akkor fogd be, hadd gondolkodjak. – összekulcsolom két kezem az asztalon és ráhajtom homlokom.

- Úgyse fogsz rájönni most.

- Az is segítségnek számít, ha megmondod, hány éves voltam akkor?

- Igen.

Hosszas gondolkodás után se jut eszembe semmi. – Feladom, inkább itt maradok veled.

- Annak nem lesz jó vége, ha a népet vesszük figyelembe, de rád nézve se a legjobb.

- Mert?

- Ölni képesek az ördögök, azért, hogy egy szűz angyalt megfektessenek. Ami nem valami kellemes érzés, neked nem. – megdöbbenek. Most jövök rá, hogy mekkorát is hibáztam, amikor megtettem azt a valamit, bármi is volt az. Nem tudom levenni ördögöm pupillájáról a tekintetem. Olyan megnyugtató. – Félsz? – kérdezi ördögi mosollyal az arcán.

- Nem. – van bennem egy kis félelem, de inkább vágyat érzek. Nem a szexre, hanem egy egészen más dologra. Arra, hogy öljek. Ilyet még sose éreztem, de ahogy meglátom a kést az asztalba beleállítva… Legszívesebben kirántanám és kimennék az utcára, hogy legyilkoljak néhány ördögöt. – Meg lehet ölni egy ördögöt? – kérdezem.

- Meg, csak nem mindegy, hogyan. Akkor elmondom, ha nem engem akarsz megölni.

- Ha te nem az ágyadba kívánsz, akkor nincs félni valód.

- Téged? Soha. – elneveti magát. – Hát legyen, megtanítom neked, hogyan kell ölni ördögöt, de! Cserébe én is kérek tőled valamit.

- Mit?

- Egy hét nyugalmat. Mióta itt vagy, elég fáradtnak érzem magam. – most hogy mondja, elég karikásak a szemei.

- Miért nem aludtál?

- Rád kell vigyáznom, nem?

- Én eddig azt hittem, hogy…

- Hogy nem csinálok semmit, csak egész nap iszok?  - félmosolyra húzza száját. Teljesen igaza van.

- Mondjuk. Jó, akkor adok neked egy hét pihenőt. Csak legyen itthon kaja, meg víz és megleszek.

- Fél óra, és minden lesz. – feláll a helyéről.

- Amúgy hogy szólítsalak?

- Kame. A nevem Kame. – azzal eltűnik. Kirántom a kést a fából és forgatni kezdem a kezembe. Élét végighúzom a számon. Nem vágom el vele, de jó éles. Körbenézek a szobába, amikor észreveszek egy rést a falba. Kétszer se gondolkodok, megfogom a kést a pengéjénél és eldobom. Ahogy éreztem is, nem állt bele a falba. Odamegyek érte, felveszem, és elhatározom, hogy addig gyakorlok, míg bele nem áll a hegye a fába.

20x-rra próbálom, mire sikerül tisztességesen beleállítanom.

- Szép volt. – tapsol meg Kame. Észre se vettem, hogy visszajött. A kezében egy zsemle van, amiből egy jó nagyot tép fogával. Ledobja a hátán levő táskát a kanapéra, és leül mellé. – Minden megvan, remélem ennyi elég lesz. Csak szólok, hogy nem egyszerű felébreszteni, de ha nagy baj lenne, vágj fejbe egy palackkal. – ad a kezembe egy borospalackot.

- Meglesz. – bólintok.

- Ja, és nem lenne baj, ha most én aludnék a szobádban? Elég kényelmetlen ez a szar.

- Nem, menjél csak. És köszönöm.

- Mit?

- Hogy vigyáztál rám. – megrándítja a vállát és bemegy a szobámba.

Egy hét hosszú idő lesz, de elhatározom, hogy addig is edzeni fogok. Nincs jobb elfoglaltságom amúgy se. És ki kéne takarítanom a laktanyát is, mert elviselhetetlen ez a kosz.