5.

Kamenak igaza volt, nagyon kényelmetlen a kinti kanapé. Amikor először aludtam rajta, reggel úgy keltem fel, hogy nyakamat mozdítani se tudtam. Aznap nem is tudtam semmit csinálni, csak ülni és nézni, hogyan esik az eső. Másnap kicsit jobb lett a helyzet, akkor kitakarítottam, már amennyire tudtam. Épp a konyhát tisztítottam, amikor kinyitottam egy szekrényt. Az tele volt késsel, de nem ilyen konyhaival, ezek vadászkések voltak. Az egyiket elrejtettem a nadrágomba, egy összecsukhatót pedig zsebre vágtam. Ezekkel is aludtam, mert most teljesen magamra vagyok utalva. Kame az igazak álmát aludja már 2 napja folyamatosan. A maival együtt ez a 3. Eddig nem történt semmi olyan, amitől beparázhattam volna, de volt néhány eset, amikor már ott tartottam, hogy felébresztem. Aztán kiderült, hogy csak egy patkány, vagy valamilyen kisállat az.

Ma elhatározom, hogy végre elkezdek foglalkozni kicsit a testemmel is. Mivel úgysem lát senki, leveszem magamról a nadrágomat, így csak egy francia bugyiban és egy topban vagyok. Először bemelegítek, nyújtok egy kicsit, aztán elkezdek fekvőzni. Kijöttem a gyakorlatból. A tízediknél már összeesek. Kicsit pihenek, aztán újból lenyomok tízet. Felállok a padlóról, és már hajolnék előre, amikor megakad valamin a szemem. A kanapé alatt van egy vascső, vagy… benyúlok alá, a markomban egy puskacső akad. Nem egy mai darab, a cső eléggé rozsdás, csak nehezen tudom szétszedni. Még jó, hogy nem biztosítottam ki, mert kipotyog belőle négy lőszer. A padlón koppan, megijedek, hogy felébresztem Kamet, de ő az igazak álmát alussza. Vajon hogy csinálja? Biztos ez is valamilyen ördögi mittudoménmi.

Felkapom a töltényeket, és visszarakom a puskába. Visszacsúsztatom halkan a kanapé alá a fegyvert és előveszem a késem. Megtisztítom, majd belevágom a falba. Elsőre beleállt, nem is kicsit.

- Egyre jobb vagy. – nekitámaszkodik Kame az ajtófélfának.

- Te nem pihensz? – fordulok felé.

- Éhes vagyok. – kivesz a szekrényből egy gömb alakú üveget és meghúzza.

- Akkor ne piálj, hanem egyél valamit. – kirántom a szájából. Fejét oldalra dönti, kis mosoly terül szét rajta.

- Főzz nekem.

- Nem tudok. – hátat fordítok neki, hogy kiöntsem a csapba az italt. Érzem, hogy fenekemet nézi. Nem zavartatom magam, még be is pucsítok. Annyira bejön, hogy van egy férfi a házba, akit basztathatok ilyenekkel.

- Húzzál fel valamit.

- Mert? Abba vagyok, amibe csak akarok.

- Viszont ez az én házam, és itt Én mondom meg, hogy mibe lehetsz és mibe nem. – hogy húzzam az agyát, megrázom fenekem. Ennek következtében a nyakamba landol a nadrágom.

- Köszi, magam is tudom, hogy hol van a gatyám.

- Na, csinálsz nekem vacsorát, vagy nem?

- Hát… megpróbálom, de ne mond, hogy szar, ha elcseszem. Mit ennél?

- Hmm… nincs sok választék. – nyitja ki a hűtőt. – Van tészta és sajt, ami még ehető. Nem túl sok tudomány kell egy sajtos makarónihoz, szóval hajrá. – átadja a csomag tésztát meg a sajtot.

- Van lábos?

- Biztos. Keressél, valahol kell lennie.

- Te hova mész? – megállítom a bejáratban.

- Szerzek neked pár dolgot. – kimegy a szakadó esőbe. – Vigyázz magadra és legyen rajtad az a gatya, mire visszajövök.

Kíváncsian várom, hogy mit hoz. Előveszek egy lábost meg egy üveg vizet. Azt beöntöm és felrakom a tűzhelyre. Belerakom a tésztát is. Míg megpuhul, visszahúzom a nadrágom, csak hogy örüljön a fejének az ördög. Leöntöm a vizet a tésztáról és azt szétosztom két tányérba. Gyorsan ráreszelem a sajtot, hogy ráolvadjon és lerakom az asztalra mindkét tányért. Villát rakok mellé.

- Jó illat van.

- Gyors voltál. Mit hoztál nekem? – legyeskedek körülötte.

- Nesze. – ad a kezembe néhány ruhadarabot. Az összes fekete és új. Egy rövidnadrág, pulcsi, póló, top és még egy hosszú nadrág. Pár fehérnemű meg egy…

- Ez mi? – tartok fel egy gumiszerű cuccot.

- Fegyvertartó. A combodra kell rakni. – átveszi tőlem. Leguggol és segít felhelyezni. Megkapaszkodok a hátába, nehogy elessek. Ahogy húzza feljebb, egyre kényelmetlenebbül érzem magam, kiráz a hideg érintésétől. Átadom neki késeimet, amiket belerak a tokokba.

- Kame, nagyon köszönöm, ez iszonyatosan tetszik!

- Ennek örülök, de akkor jobban fog kinézni, ha a rövidnadrág lesz rajtad. Ja, és ezt majdnem elfelejtettem. – vesz elő még egy bakancsot. - Nem a legjobb cipő, de hasznos lesz, ha majd eljön az idő. – leülünk az asztalhoz és megesszük a makarónit. Én meghagyok egy kicsit, amit Kame elkér. – Ez a legrosszabb abban, ha az ember három napig alszik. Egy egész marhát be tudnék falni.

- Most be kell érned ennyivel. Ugye nem fogsz visszaaludni?

- Miért ne? – kapja fel fejét a tányérról.

- Hiányozna a társaságod. – elszégyellem magam. – Elég unalmas volt ez a három nap.

Nem mond semmit, visszatéved tekintetet a tányérra. Felkelek, elmosogatom a tányérom. Miután Kame befejezte az étkezést, átveszem tőle és az övét is elmosom.

- El akarod kezdeni holnap az edzést? – kérdezi.

- Naná! – lelkesedem fel.

- Menj, pihend ki magad, holnap korán kezdünk.

- Ne hülyéskedj, aludj csak bent te. Nekem tökéletes itt kint.

- Rajtad a sor. – mondja.

Beleegyezem. Tényleg rám fér egy kis alvás. Beviszem magammal a ruhákat is és elteszem őket a komódba. Átcserélem a fehér neműmet és bebújok a takaró alá. Lehunyom a szemeimet, de nem tudok elaludni. Izzadok, közben fázok, összevissza forgolódok. – KAMEE! – ordítom. Az ajtó kitépődik a helyéről, és Ő ott áll. Felsőtestét semmi sem takarja, látványától összefut a számba a nyál. Ha Ő az ördög, akkor én nem akarok a mennybe menni.

- Mi az Shi Sung? – körülnéz a szobába, de semmit se talál, ezért kérdőn néz rám.

- Nem tudok aludni.

- Képes voltál ezért felébreszteni? Mindegy, amúgy se aludtam még. Most mit kezdjek ezzel? Nem vagyok áloműző.

Belepirulok saját gondolatomba. – Esetleg… ha, - félénken nekikezdek, de nem merem folytatni.

- Ha?

- Ha velem aludnál. – fejemet eltakarom a pokróccal, csak szemem látszik ki. Megrázza fejét, de amit ekkor tesz, az teljesen váratlanul ér. Elkezd közelíteni az ágy felé.

- Nincs sok választásom. Nem akarom, hogy itt rinyálj nekem egész éjszaka. – befekszik mellém. Átadom neki a pokróc felét, megfordul, hogy egymásnak háttal legyünk. Megnyugtat jelenléte, hamar  álomba merülök.