9.

Nem tudom, mit érez irántam az ördögöm, de ha így játszik velem továbbra is, én meg fogom utálni. De… annyira finomak az ajkai, és az illata, gyengéd érintése… NEM! El kell felejtenem.

- Kame – áttér a nyakam csókolgatására – Kame! Állj le. – ellököm magamtól.

- Tudom, hogy élvezed.

- Miért csinálod? Hogy kínozz?

- Szóval neked ez kínzás? Akkor nem érzed át az Én helyzetemet drága. Ide küldenek nekem egy angyalt, aki mellesleg iszonyat jól néz ki, és én nem ronthatom meg, mert nem kerül vissza a mennybe. Életem egyik legrosszabb szakasza ez. Bár csak rájönnél már, hogy miért kerültél ide. – nem fogom fel szavait. Tök lazán mondja ki, mintha neki nem jelentene semmit, viszont engem szíven ütöttek.

- Ennyit jelentek neked? – semmi dühöt nem mutatok ki, pedig belül tombolok. Már kezdtem megkedvelni, már kezdtem többet érezni iránta, de e helyett most kapok egy nagy pofont.

- Nem úgy értettem… - meg akar simogatni, de mielőtt még hozzám érhetett volna beszaladtam a szobámba és erőteljesen becsaptam az ajtót. Magamra is zártam, nehogy be tudjon jönni, most nagyon nem vagyok kíváncsi a fejére. A legjobb lesz, ha kiadom magamból azt, amit nem mertem előtte. Nem is kell erőltetni, ahogy a párnára hajtom a fejem, ami mellesleg átvette Kame illatát, kigördülnek a könnyek. Nem akarok hangos lenni, mert meghallaná…

- Én nem akartalak megbántani Shi Sung. – jelenik meg az ágy mellett.

- Pedig most sikerült. Gratulálok, már tudom, hogy lányokat sértegetni tudsz, de nagyon. Csak tudnám mit ártottam neked.

- Ezt akartam neked elmagyarázni.

- Nem vagyok rád kíváncsi.

- Pedig végig fogsz hallgatni. – rátapasztom a párnát a fülemre, de belekezd. – Na, szóval, amint már mondtam is, azért nem szeretem, hogy itt vagy, mert melletted lehetetlen türtőztetni magam, márpedig muszáj.

- Neked csak szexre kellek? – megfagy. Még a lélegzése is kimarad egy percig. Csapdába került, és ha most rosszat mond, akkor már sose lesz olyan a kapcsolatunk, mint előtte.

- Shi Sung, nekem nem csak arra kellesz. – végre kibökte. Az izgulást leváltja a boldogság. Ő is zavarba jön, haját igazgatja idegességében. Végre felfigyel rám, kezével letörli az utolsó könnycseppet is és kis mosoly jelenik meg arcán. Aztán eltűnik a székről.

Hát persze, a romantikánál mindig lelép, nem bírja a mája. Beletörődöm, hogy ma este megint egyedül kell aludnom, fejemet ráhajtom a párnára. Mélyen beleszagolok, hogy úgy érezzem, itt van mellettem Kame, ami persze nem igaz. Lecsukom pilláimat, de hűvös szél csapja meg az egész testem, az ágy besüllyed mellettem.

- Ezt neked hoztam. – Kame felé fordulok egy csokor vörös rózsa az még nedvesen. Ledobja magáról felsőjét és kezembe adja a virágot.

- De gyönyörűű! Még sose kaptam virágot senkitől. – beleszagolok az illatos virágrengetegbe.

- Tudom, ezért gondoltam, hogy épp ideje lenne már. Khöm… valamit tudnod kell Shi Sung.

- Mond csak.

- A Földön, hát…megtalálták a holttested, és tegnap volt a temetésed. Ezek a rózsák a sírodról vannak.

- De nem azt mondtad, hogy a holttestem ide jött?

- Elég bonyolult ez. Ott csak a roncsolt tested marad, viszont ide az épp kerül.

- Aha. És kitől vannak a rózsák?

- Ezt édesanyád rakta a koporsódra.

- Sokan voltak a temetésen? – érdeklődöm.

- Ő… Shi Sung, hogy is mondjam… - anyádon kívül nem volt ott senki. – Miért? Merül bennem fel a kérdés. Megfeledkeztek rólam? Ennyire jelentéktelen személy voltam én a Földön? Talán jobb is, hogy ide kerültem. Persze nem tudom visszafojtani sírásom, de megnyugtat Kame jelenléte. Ölébe húz, lábaival átfonja egész testem, megbújok teste melegébe, belefúrva fejem a mellébe. Állát a fejem búbján pihenteti, kezével hátamat simogatja. – Shh… Semmi baj. – nyugtatgat. – Most már sokkal jobb lesz neked, hidd el.

- A baj az, hogy nekem se a Földön se a Pokolba se a Mennybe nincs helyem. Akkor hol nyugszok békében már?

- Ne mondj ilyeneket, neked igenis a mennyben van a helyed és el is fogsz oda jutni, ha rajtam múlik.

- De te itt maradsz, igaz?

- Én már nem mehetek innen sehova. – szomorodik el.

- Mit tettél, amiért ide kerültél?

- Loptam, öltem, csaltam. Egyszóval mindent, amit nem kellett volna.

- Konkrétan is elmondod, vagy csak ennyi?

- Majd egyszer elmondom, de most aludjunk.

- Legyen, de akkor tényleg elmeséled, mondjuk holnap.

- Oké. – leteszem az illatos virágot a székre, lefekszek, Kame pedig átkarol izmos karjaival. Kapok még egy puszit a vállamra és elalszunk.